A Rackák szerepe napjainkban… 

Mivel fogyasztói társadalmunk szemlélete folyamatosan átalakulóban van, ezért ha szigorúan financiális és gazdasági szempontokat veszünk figyelembe, akkor a Racka termelési mutatókban és paraméterekben nem versenyképes az intenzív fajtákkal. Persze, hogy nem versenyképes, hiszen parlagi primitív fajta. Eredete, történelme azokra az időkre nyúlik vissza, amikor a hízó bárányokat nem ketrecben tartották állati fehérjékkel dúsított tápokkal etetve és a tejtermelés növeléséhez nem volt lehetőség speciális gazdasági abrakot adni. Sokkal inkább számított azokban a történelmi időkben a Racka nemesítésében, hogy kamion nélkül is eljusson épen, egészségesen egyik helyről a másikba. Fontosabb szempont volt, hogy olyan legelőn és időjárási viszonyok között is megéljen, ahol egy mai intenzív fajta elpusztulna. Mivel elődeink tisztelték állataikat és szinte minden részüket felhasználva megbecsülték, hiszen a vagyonukat jelentette, ezért számított a Racka termékeinek élvezeti értéke.

Az egykor népszerű, mindennapi és hétköznapi, általános Racka termékek napjainkra kuriózummá, gourman kulináris élvezeti cikké alakultak át. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy lehetőségként a ma egyre keresettebb bio termelésre leginkább a primitív, parlagi fajták alkalmasak. A bio és a plusz élvezeti értéket jelentő termékek, mint élelmiszerek viszont nem a fogyasztói igények széles körű, többségi hányadát képviselik. A fogyasztói társadalom szerkezete, gazdasági helyzete napjainkban szinte egyetlen tényezőt tart szem előtt élelmiszerek esetében, mint legfontosabb befolyásoló szempontot, a termék árát, hogy mennyibe kerül. A Racka ebben a költség és hozam versenyben leginkább az olcsóbb bekerülési költség hányaddal tud vetélkedni. Azért, mert nem igényel fokozottabban istállózott infrastruktúrát, mert megél más fajták által már nem hasznosítható legelőkön és az ellenálló képessége, szervezeti szilárdsága kevésbé szükségelteti betegségek gyógykezelését. Mivel hajtatva, intenzíven nem hizlalható, illetve tejeltethető, ezért elkerülik a hozamfokozók és veszélyes, pláne drága takarmány kiegészítők mellékhatásai.

Napjainkra sokkal jelentősebb és valljuk be kategóriákkal nagyobb a kulturális hagyományőrzés vonatkozás a Racka esetében. Annyira, hogy a világon elterjedt és közismert nemzeti szimbólum keresett és igényel turisztikai látványosság lett napjainkra. Akik a magyarság hagyományaira, történelmére kíváncsiak, a pásztorkultúra tradíciói iránt érdeklődnek, azoknak a Racka relikviát jelent napjainkban. Ezt felismerve nemzeti parkok, hagyomány őrző szervezetek rendezvényeiken szerepeltetik a Rackát. Mert erre van érdeklődés, ebből származik bevételük. Így a Racka az egykori haszonállat státuszból napjainkra kulturális értékké emelkedett.

A magyar pásztorkultúra gyakorlatilag szinte mindenét a Rackának köszönheti. Mert a Racka nemcsak küllemében, megjelenésében egyedülálló, csak rá jellemző a világon, hanem karakterében és vérmérsékletében is. Ez az egyedülálló külső megjelenés és belső érték következteti a magyar pásztorkultúra egyedi, csak rá jellemző sajátosságait, amiben eltér, különbözik más nemzetektől. A Racka életközösségéről már volt szó külön fejezetben. A magyar juhászokon kívül nem kevesebb jelentőségű élőlény, mint a magyar pásztorkutya is a Rackának köszönheti egyedi, csak rá jellemző specifikus tulajdonságait, de még a világon egyedülálló munka stílusát is. A magyar terelő pásztorkutyák a Racka mellett váltak olyan vérmérsékletűvé, olyan karakteressé, amik napjainkban megkülönböztetik őket más nemzetek kutyáitól. A magyar terelő pásztorkutyák kialakulása, történelme, fejlődése és szelekciója a Rackának köszönhető, a Racka segített nekik abban, hogy ilyenekké váljanak. Érdekes módon a magyar pásztorkutyák státusza, szerepe és jelentősége is megváltozott napjainkra, éppen úgy, mint a Rackáé. Történelmükben egykor használati kutyák voltak, így eszközök az értéket, vagyont, és mindent jelentő Racka juh életében. Mára a szerepkör és a fontossági sorrend megváltozott. A napjainkra nemzeti szimbólummá avanzsált egykori használati kutyák hagyományőrzésében, belső értékeinek megőrzésében, teljesítményének felmérésében a Racka lett mára az eszköz, a segítség és a lehetőség. Így tulajdonképpen a két állatfaj történelme összefonódik, összetartozik, és eggyé olvad elválaszthatatlanul az idők végezetéig.

Magyar pásztorkultúra gyakorlati szemléltetése és valóság ízű, előadói pátoszoktól mentes, kézzel fogható, szemmel látható közelítése a társadalom érdeklődéséhez elképzelhetetlen Racka nélkül és kivitelezhetetlen terelés nélkül. Nemcsak azért, mert mindkettő a magyar pásztorkultúra szerves részét képezi, hanem legfőképp azért, mert ma már nem elegendő színpadra állva elmondani, megemlékezni róla. Bizonyítani, bemutatni is szükséges, hogy kulturális örökségünk nem veszett el a legendák világának homályába, hanem itt van, itt él velünk ma is. A Racka tereléséhez pedig hagyományőrző módon magyar terelő pásztorkutyák szükségesek. Ennek érdekében alakult, egy lelkes, törekvő csoport a kutyások világán belül a Magyar pásztorkutyások között. Nem szervezeti szinten, hanem önként, önerőből őrzik ezt a lángot, a Magyar Terelő Pásztorkutya Fajták ősi, eredendő munkaképességét. De a terelésről szóló fejezetben erről konkrétabban és részletesebben kibontásra kerülnek a témával kapcsolatos gondolatok.

Olyannyira kiveszett és hihetetlenül ismeretlen a mítosz, hogy be kell vallanunk a Rackák terelését sok esetben még a mai juhokkal foglalatoskodó réteg sem tudja és ismeri. Felnőtt és eltelt egy olyan nemzedék, akik már csak hallomásból, talán távoli gyerekkorukban hallott tapasztalatokból tudnak a létezéséről. Az újdonsült, friss, most induló juhtartók, tulajdonosok, gazdák meg pláne nem, ráadásul olyan tekintetben sem, hogy miként is fogjanak ehhez hozzá, vágjanak bele. Hosszú évtizedekig a nagyüzemi, iparszerű állattartásnak és állattenyésztésnek köszönhetően az érték megőrzésnek ez a része kiesett. Ebben segítség lehet, hogy a magyar stílusú terelés népszerűsítését nemcsak a laikus, érdeklődő közönségnek végezzük, hanem szívesen segítünk kezdő, most induló juhos gazdáknak is. Ezt a tevékenységet szintén nem mi találtuk ki, hanem az élet hozta és az egyre több érkező felkérés, megkeresés.

Ugyanakkor kulturális, hagyományőrző és magyarsággal kapcsolatos rendezvényeken igény mutatkozik erre szemléltető bemutatók alkalmával. Ezzel el is jutottunk, meg is érkeztünk a Racka mai jelentőségéhez kapcsolódó projekthez. Ugyanis nyilvánvaló, kézenfekvő, hogy a juhászatokban a nem terelt Rackák, akik csak a kihajtott terület villany pásztorát ismerik ilyen esetben nem szívesen állnak rendelkezésre egy számukra idegen helyszín rendezvényére. Hiszen még a Racka nyáj bekutyázása, szoktatása is kétséges, mert az ismeretlenség miatt törésnek és felesleges zaklatásnak fogják fel. Az ellenkezőjéhez, a magyar stílusú terelő munka népszerűsítéséhez, elismeréséhez pedig szintén alkalmakra, rendezvényekre, programokra és ezek keretein belül szemléltető bemutatókra van szükség. Tehát a Racka szerepe napjainkban egyrészt küzd és harcol a saját népszerűségéért a laikus, szimpatizáns, érdeklődő társadalmi rétegeknél, másrészt ugyanezt teszi a szakmabeli, hozzáértő berkekben.