Márton Nap Napsugár Otthon

2014.11.06. 

Ásotthalom...

 

A Márton Napnak Magyarországon is jelentős hagyományai vannak, melyek legnagyobb részt a liba torra, liba lakomára korlátozódnak. Mert ha Márton Nap, akkor liba!

Ásotthalom és Mórahalom között az út mentén él egy kis közösség, akik nap, mint nap szociális érzékenységükről és empátiájukról tesznek tanúbizonyságot. A Napsugár Otthon dolgozói, munkatársai nem csak egészségügyi dolgozók, szociális segítők, hanem 50 feletti létszámú szociálisan és mentálisan sérült felnőttről gondoskodnak. Lehetne ezt sivár, érzelmileg steril környezetben is végezni biztosan, de nem így teszik. A lakóknak, ahogy ők mondják, minden évben szerveznek valami érdekeset, valami különlegeset, hogy színt vigyenek a sivár hétköznapokba. Ilyen alkalom volt az idén a hagyományos Márton Nap.

Takács Józsefné Erzsi és Czöndörné Mohai Ibolya összebeszéltek, és meghívtak bennünket, hogy Márton Nap alkalmából rendezzünk az otthon lakóinak bemutatót. Egy ilyen ünnep jó alkalom arra is, hogy az otthon támogatóit meghívják személyes látogatásra. Így a Rotary Club Mórahalom, mint legfőbb támogató is megtisztelte bemutatónkat személyes látogatása alkalmából.

A libákkal történő terelés nem idegen tőlünk, hiszen más lakalommal is csináltunk már ilyet, például a Tappancs Fesztiválon Szegeden. A többi terelési bemutatóhoz képest könnyebben mobilizálható eszközök, körülmények szempontjából. Mégis most hagytuk a karámot, hanem az otthontól erre a célra megkaptunk egy meglehetősen nagy szabad területet. Jó alkalom volt ez kutyáinknak arra is, hogy elszakadjanak a karám korlátaitól.

Fényképek ITT

Ha az általános iskolában, vagy az óvoda születésnapon tartott bemutatónál azt vallottuk, hogy teljesen más alapokra kell helyezni egy ilyen bemutatót, akkor ez a szociálisan és mentálisan fogyatékos nézők esetében fokozottabban igaz!

Szeretném kiemelni a vendéglátóink szeretete, odaadása mellett minden egyes résztvevő kutyás empátiáját és együttérzését, ahogy az ottlétünk alatt a lakókhoz viszonyultak. Megható és egyben szívszorító volt az a szeretet, amivel a lakók bennünket fogadtak. Nem túlzás azt mondani, hogy a Márton Nap így, ilyen formában alaposan megsimogatta a lelkünket.

A kutyák nagy sikert arattak, nem csak a munkájukkal, hanem jelenlétükkel is feldobták az otthon életét. Nem utolsó sorban türelemmel viselték az emberek közelségét, érintését. A nap végére minden lakónak lett kedvence közülük.

Márton Nap alkalmából pedig a finom sült vacsora mellett olyan elismerést kaptunk, ami talán többet ér bármi kiállítási címnél. A lakók szemében csillogó szeretet mellett oklevéllel jutalmazták látogatásunkat.

Kell, szükségünk van az ilyen jellegű lélekfrissítőre, ezért a szervezőkkel megbeszéltük, hogy visszatérünk jövőre!