Márton Nap

2013.11.10. 

Ópusztaszer...

 

A Márton Nap nemzetközi és magyar hagyományairól már volt szó korábban ITT!

Ennek kapcsán néhány lelkes, elszánt, vállalkozó szellemű, megszállott, terelés szempontjából fanatikus jóbarát gyűlt össze Ópusztaszeren, hogy ne csak felelevenítse ezt a hagyományt, hanem kipróbálja magát és terelő kutyáját ebben a munkában. Az alkalomnak az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark adott helyet és lehetőséget. A skanzen már bezárt, a park is téli nyitva tartással működött már. Tavaly, és az előző években még megrendezésre került a Márton Nap hagyománya, és bárki beléphetett a múltba, amikor Márton nap alkalmából színes programokkal várták a látogatókat az élő skanzenben. Mivel ebben az évben ez a rendezvény elmaradt, ezért a liba hajtás során bemutatóval sem készültünk, de megjelenésünkkel igyekeztünk megadni a módját az esemény rangjának.

Résztvevők:

Fenyősi Péter és felesége Ági, barátjuk Zsike Pécsről Kormi Pulival VIDEO

Nagy Gábor Mezőtúrról Zita Mudival VIDEO

Tari József és párja Kitty

Juci Pulival VIDEO

és Gyopár Sinkával VIDEO

A libákról

Erre az alkalomra 10 tapasztalt, korosabb, tenyésztésből már kivont 4,5 éves fehér gúnárt szereztünk Kotogány János közbenjárásával, Kollár Lajos tenyészetéből Kelebiáról. Testes, tagba szakadt, erős 7-8 kg körüli jószágok. Mivel ilyet még soha nem csináltunk, illetve csak kacsával (magyar és tőkés réce) történtek kezdetleges próbálkozások, ezért az eseményt a libákat lassú léptű, folyamatos hozzászoktatás előzte meg. Hozzá szoktak a legeléshez, mérsékelt abrakkal, és Fátyol-Juci-Gyopár-Rigó sorrendben kapták alkalomról alkalomra a terhelést.

Számomra is meglepő módon jól bírták a gyűrődést és már a második alkalommal hasonlóan kezdtek működni, mint a pásztorolható jószágok. A járatás és kutyázás során egyébként ugyanazokat a lépcsőfokokat, próbálkozásokat éltük végig, mint a juhok esetében. Megpróbáltak elszaladni, karámra állni, kifogni a kutyán.

A Márton Nap során egyik kutya esetében sem tapasztaltunk olyan mértékű stresszt, mint például a kacsák esetében, hogy egyikük megpróbálna kiválni, vagy elfeküdve áldozattá válni. Ellenkezőleg. Szépen összeálltak és tyúklépésnyi ütemben mentek a kívánt irányba. A terelések közti szünetekben nagyokat fürdöttek reggel a harmatos fűben, délelőtt legelésztek és délben még neki is ültek megbeszélni a történteket. Olyannyira, hogy délután fickándozva repdestek egy-egy kutya láttán neki lódulva, iramodva a gyaloglásnak. Nem meglepő módon a terelés végére sokkal kezelhetőbbé váltak, mert együtt mozogtak összetartva.

 

A terelésről

Minden kutya esetében a terelést azzal kezdtük, hogy érezzék a különbséget a juhok és a baromfi között. Az ember azt hinné, hogy a baromfikkal nagyon finoman, éppen a lehető legkevesebb presszió alkalmazásával kell bánni. Nem úgy a libák, akiknek a stílusa olyan, hogy a szárnyukat széttárva visszacsípnek a kutyára. Ezért ebben az esetben is az erősebb habitusú kutyák voltak eredményesebbek. A különbség annyi, hogy a liba, és általában a baromfi esetében nincs, nem lehet fogás, a tollukat nem érinthetik. Ez okozott némi feszültséget a kutyákban, de végül hatást tudtak gyakorolni az akaratukkal a liba falkára.

Nem kis feladat, hiszen a libák legeltetésének sajátossága, hogy olyan területeket hasznosítanak velük, ahol sok dolga akad a terelő kutyának. Az árokpartok, földszegélyek esetében sokszor nem mehet a liba a tilosba, még ha oly annyira szeretne is. Eszes, rafinált teremtmény a liba.

A magyar terelő kutyákkal az esemény során váltakozva gyűjtést és hajtást is alkalmaztunk. Olyannyira eredményesen, hogy a nap végére már több esetben nyolcast is gyakoroltunk az oszlopok között. Miután a kutyák érezték a liba falka gyorsaságát, ütemét, ritmusát, úgy sor kerülhetett bonyolultabb megoldásokra is.

 

Következtetés

Összességében magunk is meglepődtünk, hogy milyen eredményes napot zártunk! A libák teljesen alkalmasak arra, hogy a terelésen túl a magyar stílus hagyományait, jellemzőit megmutassuk. Könnyebb, egyszerűbb is velük bánni, mint a nagyobb testű pásztorolható jószágokkal. Ezért a liba hajtás bárhol megfelel arra, hogy a magyar stílusú terelést bemutassuk, a lehető legkisebb ráfordítással. Ráadásul libák terelő kutyával történő terelésének nem, de a Márton Napnak és általában a libának jelentős helye, szerepe van a magyar kultúrában. Nem utolsó sorban magyar terelő kutyáink abszolút alkalmasak arra, hogy ezzel a feladattal is megbirkózzanak!

A liba hajtás olyannyira tetszett és szimpatikus volt a résztvevőknek, a csekély számú, de annál érdeklődőbb látogató közönségnek, hogy egyrészt a jövőben több alkalommal is tervezzük. Másrészt jövőre veletek ugyanitt…

 

Fénykép album az eseményről ITT!