Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark, Halásznap 

2012.04.28. 

Horgász verseny és terelési gyakorlás Ópusztaszeren...


A hagyományos népi halászat módszereit ismerhették meg, és ízletes halételeket is kóstolhattak a látogatók a szombati halásznapon, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban.

Immár hagyomány, hogy Nepomuki Szent János, a halászok és vízen járók védőszentjének névnapjához – május 16-hoz – közeledve halásznapot és horgászversenyt rendeznek az Ópusztaszeren, a rotunda melletti záportározó tónál.

Nepomuki Szent János a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje. A gyónási titok mártírjaként tartják számon; 1340-ben született Csehországban, Pomuk vagy Nepomuk nevű mezővároskában. A legenda szerint egy ízben a király rá akarta venni felesége gyónásának elárulására, mivel azonban semmi módon nem ért célt, a Moldvába ölette (1383). A prágai Szent-Vid-templomban temették el, ahol főleg kultusza kezdetével párhuzamosan a XVI.–XVII. századtól kezdtek sírjánál rendkívüli eseményeket észlelni. 1618-ban a protestánsok elfoglalták a templom felét és el akarták távolítani a holttestet is, a sírásók azonban a legenda szerint egymás után szörnyethaltak. Ez és ehhez hasonló események alapján a jezsuita ellenreformációs misszionáriusok erre és ehhez hasonló eseményekre hivatkozva ügyük pártfogójának kezdték tekinteni és szentté avatását kérték, mely 1729-ben meg is történt. Döntő bizonyítékként azt hozták fel, hogy tetemének feltárásakor épen került elő a nyelve, és ez elevenpiros színűre változott, amelyet azóta ereklyeként tisztelnek és gyakran ábrázoltak is. A XVIII. században a barokk korban szentté avatottak közül a legtöbb új templomot az ő tiszteletére szentelték. Igen rövid idő alatt népszerűvé vált. Szobrai az egész ország területén elterjedtek, különösen vízparton, hidakon. Papi ruhában, vállán hermelinpalásttal, fején birétummal, karján feszülettel ábrázolják. Ilyen szobor található többek közt Sándorfalva határában, Szeged felöl, ahol a helyet Szent János Majornak nevezték el.

A szombati nap azonban mégis különleges volt, hiszen – Anonymus nyomán – megkapta a Körtvélytó nevet az állóvíz. Béla király jegyzője Gesta Hungarorum című művében írt arról, hogy: “a diadal után Árpád vezér meg vitézei innen továbbvonulva addig a mocsárig mentek, melyet Körtvélytónak mondanak, s ott maradtak a Gyümölcsény-erdő mellett harmincnégy napig”. A Gyümölcsény-erdőre emlékezve vadkörtefákat is ültettek a tó mellé.

A hagyományos népi halászat módszereit a mai napig Csongrádon halászként dolgozó Mészáros Dezső segítségével ismerhették meg az érdeklődők. A halászok és a reggeltől a botjaikat figyelő horgászok jó fogása nem csak a szerencsének volt köszönhető, néhány hete ugyanis csaknem két mázsa nyurga- és tükörpontyot telepítettek a tóba.

Azoknak sem kellett csalódniuk, akik nemcsak fogni, hanem kóstolni is akartak a halakból, a tó melletti gátőrháznál szegedi halászlé, korhely halászlé, rántott ponty, roston sült fogas, egészben sült pisztráng és keszeg várta őket.

Az Ópusztaszer nemzeti Történeti Emlékpark területén a halászat hagyományai mellett az ősi Magyar Kultúra többi részével kapcsolatosan is színes, változatos program várta a látogatókat. Lovas bemutatóval a Nomád Parkban és terelési gyakorlás bemutatóval a Skanzenben, hagyományos Racka nyírással és fejéssel.

A Tanyai Iskola mellett a Terelő Karámban Pulik dolgoztak, és mutatták be munkájukkal a hagyományos magyar stílusú terelést. A Magyar Pásztorkultúrához szervesen kapcsolódó Fekete Rackákat nemcsak terelték, hanem közülük egyet a helyszínen meg is nyírtak ollóval a látogatóknak, illetve a vendégek bepillantást nyerhettek a Racka fejés és tejkezelés fogásaiba, lépéseibe is.

Fényképek ITT! 

Az elmúlt év hagyományőrző munkájának köszönhetően kialakulóban van egy olyan csapat, akik komolyan gondolják, időt, energiát és nem kevés munkát fektetnek abba, hogy a Puli eredeti használati értékét megőrizzék. Fejlődnek, haladnak és akarnak dolgozni. Velük már el lehet kezdeni a komolyabb munkát és meg lehet mutatni a fajta eredendő belső használati értékeit.

Számuk egyre bővül, de a teljesség igénye nélkül:

Kósa Andrea és Szotyi

Schulcz Gábor és Pulcsi

,

Tenke Ferenc és Krampusz

Benedek Vivien és Tréfa